Labdarúgás – Magyar Kupa megyei döntő visszatekintő

2015. június 18.

 

Akinek a büntetője mindent eldöntött

 

Lendvai György rúghatta a sorsdöntő büntetőt. Nem akárhogyan végezte el. Úgy néz ki, hogy utoljára láthattuk tőle ezt a mozdulatot tétmérkőzésen.

Csereként álltál be. Nem zavart, hogy a kispadon kezdesz?

 

Ez meg volt beszélve. Ricsi, az edzőnk mondta, hogy mindenkit beállít, akit benevezett a meccsre. Eredménytől függetlenül tíz-tizenöt perc mindenkinek jut.

 

Amikor végül beálltál, akkor már 1-1 volt az állás. Mire gondoltál akkor?

 

Hogy gólt kell rúgni. Benne is volt a lábamban, de sajnos benne is maradt. Az első gondolatom az volt annál a helyzetnél, hogy átemelem a kapust, mert kimozdult kicsit. De meggondoltam magam és ellőttem. Nem jött be.

 Tánc a kupával Lendvai-módra (fotó: hsefoci.info)

Aztán a büntetőd az bejött. Te rúghattad a mindent eldöntőt. Tényleg bemondtad előre, hogy az ellenfél kihagyja, te meg berúgod?

 

Úgy volt, hogy én rúgom a hatodikat, ha szükség van rá. Végül tényleg rám került a sor. A kezdőkörben álltunk, amikor mondtam, hogy figyeljétek meg, Kocka (Bíró Tamás László – a szerk.) kivédi, én berúgom és megyünk ünnepelni. Azt kértem a srácoktól, hogy ne fussanak oda hozzám, hadd menjek a kisfiamhoz először.

 

Egyébként hogyan döntötted el hová rúgod?

 

A kapus mozgására vártam. Elindult balra, amikor én még a labdához se értem. Ekkor láttam elég, ha begurítom.

 Ünneplés a gyerekekkel (fotó: hsefoci.info)

És jöhetett az ünneplés a kisfiaddal…

 

Igen, ezt kértem és örülök, hogy összejött. Többet úgyse lát ilyet…

 

Visszavonulsz?

 

Augusztusban, ahogy kijön rá a lépés. Mostanában sérülékeny vagyok nagyon. Nem tudom játszom-e még lentebb. Igazából még itt is játszanék, ha nem fájna a térdem meg a csípőm.

 

Azért van mire jó szívvel visszaemlékezned, ugye?

 

Persze. Nyertünk veretlenül bajnokságot, vagy éppen hat fordulóval a vége előtt. De a Magyar Kupában is játszhattunk az NB II-es Orosháza ellen, akiktől csak 1-0-ra kaptunk ki. De a mostani siker is a legszebbek közé tartozik. Szurkolóként is nehéz eljutni a Nagyerdei Stadionba, nemhogy játékosként. Köszönünk mindent a szurkolóknak, a vezetőknek és az edzőnek is.